kilenc kolonc, mind halál,
zárványként kiabál a lélek,
cimborányi maszkabál,
földanyám, öleden vetélek
szellemem, vitorlám,
lerongylott krumpliszsák,
likjain gurulnak szavak,
s a jónép ki felszedi,
csíráit elejti hamar
ejtettem én is mit találtam,
illatos ékjeit a létnek,
ördöghöz elvekért tagadtam,
szívemből vitte Őt, cselédnek
most lődörgő álmon, ha jő,
szirmai ijedten eltolnak,
lelkem már nem látja ő,
hiába hívom szép páromnak
hátamon hó ropog,
barátaim a fehérben járnak,
évelő fájdalmam vacog,
nyírfák hűs sóhajában
még őrizzük a lángot,
szemünknek hajnalfényével,
hamuvá morzsoljuk az átkot,
lelkeink ég-gyökerével
szentháromság szövetség miénk,
őrhelye Istentől áthatott,
csillaglik derűkristályként,
egyetlen fiatok vagyok
mg©2010. február 7.