keresztet vetettem,
s mint tenger ring kalászos mezeje felettem
lajtorjám az Égbe,
konkolyos lelkem bár áttetszővé égne
e feszítő földön itt,
hol kísértőnk semmije többé nem tántorít
mert lángmagod lett létem,
s hű tűzszemednek zsarátnokát lépem
mg©2015. május 14.