lelkem gyér és gyűrt gyomok,
fuvalom haragján dulakodó fák,
alattuk félkarú kallódó csoszog
csillió illó pillanat,
csalános csapáson kószálok,
ujjamra ujjongó bogárszárny tapad
vacogó vipera árnyasa követ,
mint a lankadó szeretet hűsében gyúlni kész,
lángmérgű gyűlölet
de most nem harap,
fenn fénybe fúlt fellegek,
jázminíz melegen kezet nyújt a Nap
és szemednek eltitkolt szirma mind,
illatos jelen,
kegyelmet rezdültél megint
mg©2012. május 13.