fény, dús, hűs, dér,
tavasz, nyár, ősz, tél…
sírnál sír a siralom
völgy vájta végzet,
halom körül fullad
a visszatartott légzet
ezek nincsenek,
úgy vannak,
mint a sírra hordott virág,
kétszer is meghalnak
busót jár a világ,
maszkba mászott arcok,
önmagukkal szemben
őrjöngnek a harcok
magunk erejéből
nem lenni a létben,
kies kietlenség,
Isten tág terében
lélek a kerengőn
körköröset téved,
éved mind megröglött,
éveidet féled
ezek nincsenek,
úgy vannak,
mint a síron hagyott virág,
elhervadva halnak
és létként jő a halál a hideg szenvedésben,
szemed mind megrettent reménykedő ében,
mint ismeretlen holló, tarlós nagy magányban,
néma itt az Isten, a zengő sokaságban
éled már tavaszunk,
nyárrá megdúsulva,
ősz meleg hűsével,
télre bebúsulva
Barátom, látod?
mg©2021. szeptember 24.