a korhadás konok fájából
hálás hajtás az imádság,
mit Istenhez magamnak mormolok
és káromok közt hű,
mint kedvesen szertelen homok,
ócsárló szóval is hitvesed vagyok
hiába túr, rúg zsírosan
a tűzörvényben keringő konda,
hisz semmiért piramist ganajból rakott
szentnek és bőszívű bolondnak,
a borús ég lelógó pocakja
kegyelmes fényével ragyog
mg©2012. október 18.