parányi mag
a kozmikus méhben,
kisisten vár
az óceán mélyen
ártatlanul zuhanna
e kerengően meggyalázott sárba,
a szeretet hírével érkezne,
s lehetne a bűnösök közt,
bebörtönzött árva
hússzellem, húslélek, húsélet,
elhúslott tiszta volt akarat,
kísértőnk kísérőnk, ahrimán
emel itt felejtő falakat
maga ellen szalad a szó,
ha sebre lobban másban,
szívünk szakad szakadatlan,
az öles vágyak megfonáklott
labirintusában
hol kusza karmánk korhol,
az örvénylőben küzdelemmel lenni,
mert süllyedvén is fényre volna jó,
menni-menni-menni
várunkra várj Jövő,
míg erődért erődünk épül,
s mint ittlétünk valódi értelmét,
elküld tán az Ég,
szívünkhöz vendégül
mikor hős borsó csillagod,
ősöknek bűneit fejti le magáról,
ott lesznek szüleid,
s az angyalokkal őriztetett jászol
mg©2016. június 1.