Archívum június, 2017 - tól

Leltem

2017.06.16.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

fekszik
alatta a lelke,
önmagát kutatta,
soha meg nem lelte

Istent
felette
magából
feledte

szám, garas, konc
és szemét,
rabolván világát
tette vakká szemét

kátrányos enyvként
áradó károk,
elme rakta sánc,
szúrt szív helyén árok

minden idő után,
még az időt lesve,
örökvalótlanul,
latorként elesve

hadonászik
szellemtelen teste,
s ráragad a gyűlöletes,
kétség fojtú este

majd a teremtésbe toppan
az éj vásznán egy árny,
múlandót idéző felhő,
kibontott mantaszárny

sársűrű a sötét,
csak az Úrmécs látszik,
őrző csillagcsendje
halkan dúdolászik

hogy legyen a vándornak
hű ösvényen járta,
hogy legyen a lelkéből
reményedett várta

erők lökte szíve
Hozzá híven dobban,
egy lépésnyi minden
pillanata lobban

szerelmes is, hívő,
zarándok, bár lárva,
a mindenséggel rokon,
nem lehet hát árva

fekszem,
mellettem vagy lelkem,
Téged megtalálva,
önmagamra leltem

 

mg©2017. június 15.