…
megannyi költemény,
csecsebecse csupán,
költőm csak kóvályog,
véresen, sután
paraszthajszálimon renyhe szél,
kócoló lélekforgatag,
lemondók nipphercegeként,
szívemen lusta háj dagad
átkozom istennyílásodat én,
te bősz rongyként kalimpálsz,
korai koporsómra lépsz,
lézengő lidércekkel hálsz
üvölt a ravatal,
élve halok ott,
csitul a zivatar,
meztelen foszladok
viharvert lelkeké
kaján szörny szerelem,
öngyilkolt gyermekség,
füllentett kegyelem
ifjú a hiúnak,
copfosnak meg vén,
nyápic a bátornak,
ajzottnak szerény…
mostan ha lélegzem,
csontszilánkos levegőm,
nehezen él szívem,
kínlódik hű tüdőm
ám innen is támad még remény,
visszhangok, zuzmók közt ámulok,
lelkem a bölcs bükkel felér,
s az iszamós rengeteg ölén is átjutok,
napfényre ocsúdok én
mg©2010. január 7.