Archívum december, 2013 - tól

Őriző

2013.12.30.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

vályogból tapasztott gazság a ház,
a megpenészedett ember,
ahol a gyalázat huzatként fütyül,
mer’ szívével fűteni nem tud, nem mer

tőröktől szurkáltan másznak a szentek,
csintalan brigantik grimasza derül,
rozsdállik a vér pilongájukon,
átkozott lelkük csak szóródik, ürül

Istent a poklosok nem hisznek,
nincs bennük nagyság, se főhajtó alázat,
magukból magukon hordozzák,
az őrület köveiből várrá tákolt vázat

mi meg csak nézzük a háborút,
mit állatok állattal emberbőrben vívnak,
távolból tengeri sóhajok,
mint szelíden szomjazót, öröklétre hívnak

elporlik nagy szó, tenger, és háború,
marad a gyertyafény, fahéj és meleg,
elfoszlik a ráncokká felszántott ború,
békével pelyhezett párnára hajtod le fejed

és álmod a magasba elragad,
feljebb mint kíndíszes, lángtorkú versek,
ülök az éjmélyben fénypászmád alatt,
őrizőnk szárnya ím, láthatatlanul verdes

 

mg©2013. december 18.

Sárhoz az Angyal

2013.12.15.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

nyers húsom tapossák lábaim,
hidegen lépdelek sáromon,
rongybábok rágják le szárnyaim,
kutamban visszhangzik káromom

kínittas görcsei a szónak,
legyen itt mennyei rend,
s bukása az imádkozónak,
hangomban káosz a csend

félelmed tajtékos fájdalom,
távollá menekvő sós szemek,
harapnak észrevétlenül,
kóválygó kezemre bús heget

félelmed tengerlő társam most,
közellé kiömlő szemek,
ölelnek hullámjaikkal,
csókká font ajkunk már nevet

mert szeretni szorít az angyal,
a lüktető lelkiismeret,
könnyeiden tiszta szívet kapván,
lebegünk elnyúló lankáink felett

 

mg©2013. november 26.