és a világ az Ég,
mely káosszá felejti a törvényt,
dicstelen zuhanó lelke mind,
árnyékként pörgi az örvényt
míg körhintán szomjaztat,
szolgává korbácsol a fátyol,
nyáj zajban meztelen
szeretettől világol a jászol
hívők és szelídek,
koldus szűk batyukkal járva,
teljesség szívével szabadon,
s nincs köztük egyetlen árva
vagyunk az Ég felé,
Istennel szótlanul,
az igazság csendjében,
kimondatlanul
mg©2014. december 9.