és a világ az Ég,
mely káosszá felejti a törvényt,
dicstelen zuhanó lelke mind,
árnyékként pörgi az örvényt
míg körhintán szomjaztat,
szolgává korbácsol a fátyol,
nyáj zajban meztelen
szeretettől világol a jászol
hívők és szelídek,
koldus szűk batyukkal járva,
teljesség szívével szabadon,
s nincs köztük egyetlen árva
vagyunk az Ég felé,
Istennel szótlanul,
az igazság csendjében,
kimondatlanul
mg©2014. december 9.
Requiem-REX TREMENDAE:Wolfgang Amadeus Mozart
test és lélek dobban ős-köd-dagály nyom
didergő szíven korhadt vér-köre
………decemberi homályba von:
erőtlenül fagyaszt könyör-tüzet
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
s üvöltve mászik emberek hada
Istent-hallás letűnt ős-út reménye
(…)
fogad vagy elbocsát végső szava…
s parancs szerint a csend nyugalma int
már későn éledt lepkeszárny-könyör
szikrázó-meztelen múlt visszaint
a szívbe leng és darabokra tör
omlón szendergő köd és rémület
(…)
a Lett és nem-Lesz reszketés-tüze