A könyv után

Manna

2021.03.24.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

és emberré lett”

édesanyád szerető szívmoraj,
méhkasnyi óceán a lét,
édesapád tavaszfényben vár,
mint József a gyermekét

kezed az Angyalén,
test, éter, végtelen,
majd kezemtől vágva el,
sírsz fel a végzeten

dac öklök szorítva,
Úrtisztán, bűntelen,
mindenből születtél
halandó életen

tengerlő csillagod
tűzkéken átlobog,
a vágtázó kegyelem
szegyeden ott dobog

a fecskék már közel,
Te Katalinos ágyban,
a verandán ülök,
rügyzengő tájban

tejtisztán aluszol,
titkoknak csendjében,
mérem az orv jövőt,
elfátylazott éjben

mert mit taníthat
az elrontott én neked?!
szóródva szédelgő,
tévelygő éneket?!

sok az ki Égtelen,
kit sorsa bábozott,
temérdek észtelen,
kit vésze kárhozott

ám van még mély szeretet,
öregek házában,
Istenhez oly közel,
már nem bolyong a mában

és van még oly szeretet
szüleid szívében,
Istenhez közelebb,
mi nem bolyong az énben

emléke vagyunk mind,
az örök szobának,
szíved ad parazsat,
a cserépkályhának

 

mg©2021. március 24.

Eges, Földes

2020.11.12.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában Címkék: , , ,

nem hitte, pedig ő volt
a Krisztusnak fája,
ibolya illatú keresztje,
anyátlan piétája

szomjazó szív vize
önti mezőszépét,
örökségül hagyta
rendületlen létét

két szem áfonyája
áldomásod rajtunk,
halálodtól ajándékba
életkelyhet kaptunk

sír s vigad velünk,
ki eges volt, most földes,
felette nagy oltalomként
két tág karod verdes

így maradunk mindég,
itt az öröklétben,
bűntől borítottan,
rongálatlan, vétlen

 

mg©2020. november 12.

Lavina

2020.03.23.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

fogja magát az egész,
s ész mi vészt csak hozhat,
7-8-9-10 csapás és kész

tíz íz van szádban kénes,
ördög döng a teremtésben,
mint pestis patás ménes

ha zúg elvenni lelkedet,
hazug hévvel keneget,
felejtsd már embernevedet

ne maradjon más, csak semmi,
léttelenül
vágyni, hágni, enni…

a lét nem ez,
nem életlen élet,
Létezz!

minden bő ered Ő,
a mindenből eredő,
szavadban feszülő Úr erő

elérhetetlen Istent ostromló szeretetszó,
mely ima,
irgalmas gejzír, ölelő lavina

mert ki az ki úgy szeret tisztán,
mint Krisztus az embert
a keresztfán?!

 

mg©2020. március 23.

Fecske

2019.10.13.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

fecske voltál,
gerincesen fecske,
irigyed az ördög
gerinced kileste

rágott és tépett,
hogy szívedig érjen,
őrült vér-rokonság,
tébolyultság, szégyen

léhán és gyáván,
mint én, a piócások,
ittuk-ettünk Téged,
még derűd el nem vásott

ördög környékezők
kéjsivatag teste,
fészketlen pokolban
száll reánk az este

megtört lovagként,
Isten hallgatásban,
lusta barátságok
hűvösében vártan

vártál vérvalódra,
tízezer év lázban,
vártál ős népedre,
a fellegvárban

magad építetted,
igazságba zártan,
magad voltál a vár,
a jellemtelen sárban

itt hagytad a halót,
a koporsónyi bábot,
az örökből derengheted már,
a Magyar Igazságot

oly mély mosoly,
mely Napból barázdállik,
szemedtől ölelten
emlékporrá mállik

búcsúzó szárnyaid
volt ki hűen értse,
volt aki bús lelked
szeretettel féltse

most itt árvállunk mind,
itt, az Ibolyáson,
a gyászból eredt tiszta,
tiszta áradáson

 

mg©2019. augusztus 12.

Rengje

2018.12.13.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

az ágy lágy ravataláról
csillagokat könnyezek az éjbe,
szívemet már ólba dobtam reggel,
jó kosztnak, mint disznófiak étke

bokámat véresre kocogtatja
kondányi röfögő homlok,
s bár az Angyal mindenestül von a fentbe,
a csámcsogó mind húz a lentbe, csülkük elé omlok

tavasz van,
az állatok rendesen esznek,
csontjaim gyomrukban ékszerré,
szavaim belük bő csarnokában gyémánttá lesznek

kimászok a kergén korgó húsból,
halandóként halhatatlanul,
magához széped szelídít egyre,
feltámadt szívemet szíved hogy rengje, olthatatlanul

lankáján a rétnek
tárt lelkünk az égnek lesz nedű,
s lesz lágy oltár az ágy,
az éj is majd csillagot könnyező derű

 

mg@2014. március 22.

Mihályra várva

2018.06.29.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

akár a döfött dúlt állat,
sárban lápban lépve,
kiontott végrendeletét
vérrel véste létre

felhőbő kebleken,
lőtt seben át,
skarlát Nap áldta rá
alkonyát

tiszta lábbal némán,
a parázslót levetve,
zarándokol lelke
a kiveszett keletre

Krisztus járt előtte
nyomtalan a porban,
mint megváltott hunyta le szemeit
a disznóólban

széthulló erő,
vagy bátortól remény,
az egyik csak tékozló,
a másik fáklyafény

hagyd el a hagyottat,
nincs időnk a múltra,
most az elrontott teremtést
teremthetjük újra

bennem ne inogj,
billeg a világ pengeélen,
Istenből eredés
a bástya menedékem

vacsoracsillagosan,
Katalinos este,
meghúslott irkásznak,
Vénusz paplan leple

vágytalan szegényen,
még a szív is alig égjen,
várni a sötétben,
hogy Mihályunk ítéljen

 

mg©2018. június 28.

Verőfény

2018.03.14.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

üvölt az Égtől elszakadt tehetős
ős-tehetetlen,
kínja kiordít árván,
dühöng a démon az erekben

idegen szív hidege szív,
álomban védtelen,
fekete lyuk szellemsötét,
kárhoztató végtelen

persely lelkű testesek,
kik mindent csak gyűjtenek,
szajhát, fillért, kolbászt,
bő gömböcük eltemet

Isten már a spájzban van,
szívtiszta szer etet,
a kegyelemben elszunnyadva
illan el a szeretet

s marad a feketén is túlnyúló
istentelen semmi,
a nihil rágós mócsinghúsát
nem lehet megenni

ülök éhesen,
velem van ott más magányok diófányi árnya,
korgást hordó forgószélként sír,
megfeszített királyunknak nemlétező lánya

ott ülsz te is,
repedt ajkam csókkal áldva nézed,
szomjamat csitítva
éltet verőfényed

 

mg©2018. március 13.

Ergastulum, Ég

2017.11.19.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában Címkék:

kétségbe borult bennünk az Ég,
álom kört kallódva
borús,
gondok közt vágyódva
háborús,
kerékbe törte lelkünk a vég

sorsunkat bicegteti sátán,
szétterpedt rajtunk
az én,
ím’ sorvadtan hajtunk
azér’,
hogy szívünkön járkáljon sántán

csontra tapadva húsan,
betegen, búsan,
ördög őrizetben,
az igazra rándulva rezzen
a tékozló,
kit nem húzott hőn hite,
mint igáját a ló

(jobb úgy, ha rímtelen,
aszimmetrikusan?
lelkem, ha lomha is,
nem jobb, de lomtalan)

és szolgaként reá leltem,
a szerető erőre, angyalra,
a nem tudom micsodára,
elpiszkosodott zsebemben,
Istenre a koszban,
egy maroknyi csodára

elég,
persze, hogy elég,
elég minden a Napban,
hoztam az egészet,
s maradt egy kiflivég,
állok a szabadban

kiderül bennünk az Ég,
az álmokon túlra láttató
derűs,
dús lombremény
hűs,
fénykeresztünk ég

 

mg©2017. november 18.

Leltem

2017.06.16.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

fekszik
alatta a lelke,
önmagát kutatta,
soha meg nem lelte

Istent
felette
magából
feledte

szám, garas, konc
és szemét,
rabolván világát
tette vakká szemét

kátrányos enyvként
áradó károk,
elme rakta sánc,
szúrt szív helyén árok

minden idő után,
még az időt lesve,
örökvalótlanul,
latorként elesve

hadonászik
szellemtelen teste,
s ráragad a gyűlöletes,
kétség fojtú este

majd a teremtésbe toppan
az éj vásznán egy árny,
múlandót idéző felhő,
kibontott mantaszárny

sársűrű a sötét,
csak az Úrmécs látszik,
őrző csillagcsendje
halkan dúdolászik

hogy legyen a vándornak
hű ösvényen járta,
hogy legyen a lelkéből
reményedett várta

erők lökte szíve
Hozzá híven dobban,
egy lépésnyi minden
pillanata lobban

szerelmes is, hívő,
zarándok, bár lárva,
a mindenséggel rokon,
nem lehet hát árva

fekszem,
mellettem vagy lelkem,
Téged megtalálva,
önmagamra leltem

 

mg©2017. június 15.

Térő szív

2017.02.09.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

heves húsként ténfereg a mély,
angyaltalan zajjal zörget,
kihalt szókat élni görget,
s mégis oly sekély,
hű hitét a rém akarja,
arany bálvány árny takarja,
öles kéjjel dédelgeti éj

ha világolni létre tör,
palástja Mária-irgalom,
nem pediglen holt halom,
kit kétlő én gyötör,
mert lelkét az égiség áthatja,
örök hűs forrása itatja,
s bamba báb burkából kitör

lehetsz romlón omló szolgája a végnek,
mivé mammon mámor lökhet,
ám Krisztus-csomót köthet,
gyenge ujjak görcse az Égnek,
hogy imádatod mindünk kapja,
térő szívet megölel az apja,
csillagnyian fáklyafényként égnek

 

mg©2017. február 8.