nyeszlett lelket fútt nékem az Isten,
olyant mi rí e bordélynak kövén,
vagy tán a lucifer maszatolt engem,
felcsinált boszorkány köldökén
újévnek hidegén, mint odvasan kidőlő fogak,
szertesok énjeim fagyottan földre hullanak,
lelkemmel hervadó jégvirág a szó,
utolsó bizalmam marja el könnyemből a só
már angyaltalan kietlen karakterem,
te hajcsár, elhajoltam sorsostorod elől,
cifra semmin széjjel széled szelem,
émelyeg a szív, e csodáktalan kopár kiöl
titkolt köveken kotlik a kevéske gonosz,
mely szerelmes szépséget fösvény mód oroz,
s úrhatnám lapályos lélek lóg rémséges övén,
rigolya abajgat élőket, füllentők kövén
így, árva esten sír a sír,
árnyas hamvam görcse vacog,
ördögtövis nyílt szívemre ír,
kivégzettem csorba sziluettje ragyog
mg©2010. január 16.