vérbő kő gyűl fel a szívben
a hegyekben vér zuhog
vér itatja tavasz lányát
vérben ördög asszonyok
vérből pattan ki a virág
lég pörölyét lengeti a vér
vérzőn esőm szik pusztába mar
lábam elől vérfodrosan hömpölydűl a tér
ember ellen bástya épül vérből
kígyó ajkon vér sziszeg
vér dönti le a teremtésfát
hithűségünk vérré lett
vére kéje holdba száll
napba ha néz vér jajong
vérem koldul mikor fáj
a véruralmos gaz vadon
vér piroslik álnok könnyben
vér önti el mikor ölel
vér tépi el mikor tagad
vér emeli e vérző falat
lelked vérbe záró földi angyal
emlékezeteden vérözön felejtést tép heves
őrző szemet véren vakult konokká
ima hívja véreden halt szelíd kegyelmedet
a káprázat szivárvány homályábúl látó érkezett
csendben szemlélte a világrengeteget
szíve erősebb volt nálunkénál, dobbanása élet
a fűben egymaga ülvén szólala
vagyok minden szavam!
mg©2005. május 29.