elhullámzanak törtjeink,
zátonyszón törés,
míg gonosz a dagály,
nincs hová menekülni rés
és álmot áld az angyal,
bolondok báljában a fény,
szívembe súg bölcsen,
mint tavaszló remény
a köztes létben mellém
örök anyám lépett,
sárbábok közt intőn,
ajka igét végzett:
„mindig a legkisebb ajtón menj át”
hallom a hangtalant,
s virággal ébredtem,
szirmok közt alant
mg©2015. március 8.