Versek

Van

2022.08.02.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

kezdetkor teremtette Isten…”
de Istent ki teremtette?

dűlöngő sokaságban,
Istentől vetetten,
beavatatlanul,
szilárdan lágyan

leszakított szívvel,
el-el-el,
kóborol
elveszejtett ívvel

vajjh, ki őrzi öröktől a rosszat,
mi menti a bűnöst,
mely életlenül élve
büntetlen burjánozhat?

Krisztus testét
megették,
örökbálzó kannibálok
táncolják az estét

kik az igazak elestét
minden időben,
térben, fényben, porban,
fogcsikorgva lesték

míg az ítélőhöz ér és áll,
körbe-körbe görbe háttal,
cipeli mindünk feszületét,
az Úrkegyelmű váll

mert létezik,
ha úgy is van,
hogy nincs is,
érkezik

tisztán,
miként a gyermek érkezik,
áldásból,
az örömtelen pusztán

s mint tengerkék teljkereszt,
ring az örökvalóságban,
a szüntelen szeretet
elernyedt markában

 

mg©2022. július 26.

A hús völgyében

2022.02.22.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

itt ülök leányunk könnyében,
egy kisisten gyöngyében,
a világban,
boldog keserűen,
e hús homályú mában

egyre csak más vagyok,
másra csak nem vagyok,
krisztustalanságban,
áruló ájulat,
a húsba mászott mában

itt, paradicsomtalanul,
hol a kábaság nem tanul,
balgák káoszában,
röhögő romlottság,
e húsba döngölt mában

persze van minden…
Paradicsom is, kegyelem is,
gondviselés is…
csak ember nincs… vagy néhány,
akik szívvel az Istennek,
hústalan lebegnek,
s imádkoznak némán

 

mg©2022. február 21.

Pusztába kiáltott…

2021.09.26.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában Címkék:

fény, dús, hűs, dér,
tavasz, nyár, ősz, tél…

sírnál sír a siralom
völgy vájta végzet,
halom körül fullad
a visszatartott légzet

ezek nincsenek,
úgy vannak,
mint a sírra hordott virág,
kétszer is meghalnak

busót jár a világ,
maszkba mászott arcok,
önmagukkal szemben
őrjöngnek a harcok

magunk erejéből
nem lenni a létben,
kies kietlenség,
Isten tág terében

lélek a kerengőn
körköröset téved,
éved mind megröglött,
éveidet féled

ezek nincsenek,
úgy vannak,
mint a síron hagyott virág,
elhervadva halnak

és létként jő a halál a hideg szenvedésben,
szemed mind megrettent reménykedő ében,
mint ismeretlen holló, tarlós nagy magányban,
néma itt az Isten, a zengő sokaságban

éled már tavaszunk,
nyárrá megdúsulva,
ősz meleg hűsével,
télre bebúsulva

Barátom, látod?

 

mg©2021. szeptember 24.

Visszaadta lelkét

2021.08.25.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában Címkék:

visszaadta lelkét a gazda,
gyermeke nem volt,
nem tudhatta…
visszaadta lelkét a gazda

kérges volt tenyere,
angyala, búja, fája,
hajdani reménye,
kérges volt álma

kérges szemmel
csillagosba nézett,
Istennek szólt:
lészek hát a végzet

lengett lelke,
szél lóbálta,
nyaka körét
kötél járta

leng most múltja,
szél lóbálja,
éltét szana
szerte szánja

holló jár ott,
gyászos népek,
hollók hallta
kecske ének

senkiföldnek zendülője,
menekülőn bátor,
Istennek, embernek
hiányzol a mából

mg©2021. augusztus 19.

Manna

2021.03.24.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

és emberré lett”

édesanyád szerető szívmoraj,
méhkasnyi óceán a lét,
édesapád tavaszfényben vár,
mint József a gyermekét

kezed az Angyalén,
test, éter, végtelen,
majd kezemtől vágva el,
sírsz fel a végzeten

dac öklök szorítva,
Úrtisztán, bűntelen,
mindenből születtél
halandó életen

tengerlő csillagod
tűzkéken átlobog,
a vágtázó kegyelem
szegyeden ott dobog

a fecskék már közel,
Te Katalinos ágyban,
a verandán ülök,
rügyzengő tájban

tejtisztán aluszol,
titkoknak csendjében,
mérem az orv jövőt,
elfátylazott éjben

mert mit taníthat
az elrontott én neked?!
szóródva szédelgő,
tévelygő éneket?!

sok az ki Égtelen,
kit sorsa bábozott,
temérdek észtelen,
kit vésze kárhozott

ám van még mély szeretet,
öregek házában,
Istenhez oly közel,
már nem bolyong a mában

és van még oly szeretet
szüleid szívében,
Istenhez közelebb,
mi nem bolyong az énben

emléke vagyunk mind,
az örök szobának,
szíved ad parazsat,
a cserépkályhának

 

mg©2021. március 24.

Eges, Földes

2020.11.12.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában Címkék: , , ,

nem hitte, pedig ő volt
a Krisztusnak fája,
ibolya illatú keresztje,
anyátlan piétája

szomjazó szív vize
önti mezőszépét,
örökségül hagyta
rendületlen létét

két szem áfonyája
áldomásod rajtunk,
halálodtól ajándékba
életkelyhet kaptunk

sír s vigad velünk,
ki eges volt, most földes,
felette nagy oltalomként
két tág karod verdes

így maradunk mindég,
itt az öröklétben,
bűntől borítottan,
rongálatlan, vétlen

 

mg©2020. november 12.

Lavina

2020.03.23.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

fogja magát az egész,
s ész mi vészt csak hozhat,
7-8-9-10 csapás és kész

tíz íz van szádban kénes,
ördög döng a teremtésben,
mint pestis patás ménes

ha zúg elvenni lelkedet,
hazug hévvel keneget,
felejtsd már embernevedet

ne maradjon más, csak semmi,
léttelenül
vágyni, hágni, enni…

a lét nem ez,
nem életlen élet,
Létezz!

minden bő ered Ő,
a mindenből eredő,
szavadban feszülő Úr erő

elérhetetlen Istent ostromló szeretetszó,
mely ima,
irgalmas gejzír, ölelő lavina

mert ki az ki úgy szeret tisztán,
mint Krisztus az embert
a keresztfán?!

 

mg©2020. március 23.

Fecske

2019.10.13.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

fecske voltál,
gerincesen fecske,
irigyed az ördög
gerinced kileste

rágott és tépett,
hogy szívedig érjen,
őrült vér-rokonság,
tébolyultság, szégyen

léhán és gyáván,
mint én, a piócások,
ittuk-ettünk Téged,
még derűd el nem vásott

ördög környékezők
kéjsivatag teste,
fészketlen pokolban
száll reánk az este

megtört lovagként,
Isten hallgatásban,
lusta barátságok
hűvösében vártan

vártál vérvalódra,
tízezer év lázban,
vártál ős népedre,
a fellegvárban

magad építetted,
igazságba zártan,
magad voltál a vár,
a jellemtelen sárban

itt hagytad a halót,
a koporsónyi bábot,
az örökből derengheted már,
a Magyar Igazságot

oly mély mosoly,
mely Napból barázdállik,
szemedtől ölelten
emlékporrá mállik

búcsúzó szárnyaid
volt ki hűen értse,
volt aki bús lelked
szeretettel féltse

most itt árvállunk mind,
itt, az Ibolyáson,
a gyászból eredt tiszta,
tiszta áradáson

 

mg©2019. augusztus 12.

Rengje

2018.12.13.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

az ágy lágy ravataláról
csillagokat könnyezek az éjbe,
szívemet már ólba dobtam reggel,
jó kosztnak, mint disznófiak étke

bokámat véresre kocogtatja
kondányi röfögő homlok,
s bár az Angyal mindenestül von a fentbe,
a csámcsogó mind húz a lentbe, csülkük elé omlok

tavasz van,
az állatok rendesen esznek,
csontjaim gyomrukban ékszerré,
szavaim belük bő csarnokában gyémánttá lesznek

kimászok a kergén korgó húsból,
halandóként halhatatlanul,
magához széped szelídít egyre,
feltámadt szívemet szíved hogy rengje, olthatatlanul

lankáján a rétnek
tárt lelkünk az égnek lesz nedű,
s lesz lágy oltár az ágy,
az éj is majd csillagot könnyező derű

 

mg@2014. március 22.

Mihályra várva

2018.06.29.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában

akár a döfött dúlt állat,
sárban lápban lépve,
kiontott végrendeletét
vérrel véste létre

felhőbő kebleken,
lőtt seben át,
skarlát Nap áldta rá
alkonyát

tiszta lábbal némán,
a parázslót levetve,
zarándokol lelke
a kiveszett keletre

Krisztus járt előtte
nyomtalan a porban,
mint megváltott hunyta le szemeit
a disznóólban

széthulló erő,
vagy bátortól remény,
az egyik csak tékozló,
a másik fáklyafény

hagyd el a hagyottat,
nincs időnk a múltra,
most az elrontott teremtést
teremthetjük újra

bennem ne inogj,
billeg a világ pengeélen,
Istenből eredés
a bástya menedékem

vacsoracsillagosan,
Katalinos este,
meghúslott irkásznak,
Vénusz paplan leple

vágytalan szegényen,
még a szív is alig égjen,
várni a sötétben,
hogy Mihályunk ítéljen

 

mg©2018. június 28.