üvölt az Égtől elszakadt tehetős
ős-tehetetlen,
kínja kiordít árván,
dühöng a démon az erekben
idegen szív hidege szív,
álomban védtelen,
fekete lyuk szellemsötét,
kárhoztató végtelen
persely lelkű testesek,
kik mindent csak gyűjtenek,
szajhát, fillért, kolbászt,
bő gömböcük eltemet
Isten már a spájzban van,
szívtiszta szer etet,
a kegyelemben elszunnyadva
illan el a szeretet
s marad a feketén is túlnyúló
istentelen semmi,
a nihil rágós mócsinghúsát
nem lehet megenni
ülök éhesen,
velem van ott más magányok diófányi árnya,
korgást hordó forgószélként sír,
megfeszített királyunknak nemlétező lánya
ott ülsz te is,
repedt ajkam csókkal áldva nézed,
szomjamat csitítva
éltet verőfényed
mg©2018. március 13.