Archívum november, 2017 - tól

Ergastulum, Ég

2017.11.19.-án íródott a A könyv után, Versek kategóriában Címkék:

kétségbe borult bennünk az Ég,
álom kört kallódva
borús,
gondok közt vágyódva
háborús,
kerékbe törte lelkünk a vég

sorsunkat bicegteti sátán,
szétterpedt rajtunk
az én,
ím’ sorvadtan hajtunk
azér’,
hogy szívünkön járkáljon sántán

csontra tapadva húsan,
betegen, búsan,
ördög őrizetben,
az igazra rándulva rezzen
a tékozló,
kit nem húzott hőn hite,
mint igáját a ló

(jobb úgy, ha rímtelen,
aszimmetrikusan?
lelkem, ha lomha is,
nem jobb, de lomtalan)

és szolgaként reá leltem,
a szerető erőre, angyalra,
a nem tudom micsodára,
elpiszkosodott zsebemben,
Istenre a koszban,
egy maroknyi csodára

elég,
persze, hogy elég,
elég minden a Napban,
hoztam az egészet,
s maradt egy kiflivég,
állok a szabadban

kiderül bennünk az Ég,
az álmokon túlra láttató
derűs,
dús lombremény
hűs,
fénykeresztünk ég

 

mg©2017. november 18.