Archívum szeptember, 2011 - tól

a múltból címtelenül

2011.09.25.-án íródott a Versek kategóriában

vérzsivaj zsongja az ereket,
bömbölő emberfergeteg,
Nárcisszá csinosult ficsúrvihogás alatt,
lezüllött istenek dúlják a magtalan sarat,
s elejtem kerengő lelkemet

mily távol most a titánrengeteg,
ti seregtek erdőfátyolát zászlókként lengető fák,
délceg héroszok s pompás lombú katonák,
csodálom szelíd ostromtokat,
mely küzdelmeteken egekbe emelkedtetek
csak nézem a rengeteg szenteket,

ám… se mersz, se tisztesség nincs bennem,
csalódva, mint kitépett árvacsalán vagyok,
nem lettünk Istenné, mikor virágzott a sárgaliliom,
nem, mi egymást elölni lettünk ide

e semmi peremén szédelgek,
mögöttem csalfa ékességeivel édeleg a múlt,
előttem hamiskásan kacsint kacér jövendő,
remények illanó csókjaival tündöklő rögök görgetnek,
s minden aláhull

nincs ki lelkes tisztásra vezessen,
az őrült Minósz itt az úr,
bozontos labirintusává korcslott a jelen,
fellobbant szemeden az igazság kihuny,
örök idegenség kószál szívemen

 

mg©2008. február 10.

3 haiku

2011.09.13.-án íródott a Haiku kategóriában Címkék:

könnyed csermelyeg
Isten forrása fakad,
s te engeded

lélekdús szirom
a szívből kiszakadt fény,
könnyekből virág

erdőhűs suhan
mely szökelli lépteid,
elring a magány