életünk égből nőtt bitó,
lombja mind az emberek,
alkonyát roskadja a szív,
lehulltak a véres juharlevelek
időköd fosztotta öröklét helyén
izzanak rég dermedt sebek,
szétmálló szerelmes mindenség,
sosemvolt csókunk még ajkunkon remeg
árván ül az árva,
nem hal hazug életet,
vad magányban szenvedi
a szerelmetlen végzetet
dőlj már el bitó,
fohászkodnak emberek,
virradj fel te szív,
oszoljatok fellegek
mg©2011. november 27.