…tünékeny káprázatot szárnyaltatott a fény
világosszép jelenés aranylott felém
félékenyen, tavasztiszta mennyelet lebegett
mint tündöklő oltár lobogott az éj
vágyas, kéjfolytos borostyánok ölelkedték hízkedve
gőzös faun lihögött csapzodva, ájtatón körötte
röhögőn, cinkosan kacsintott
fékevesztve, melldobját büszkén döngetve
rengette villámos patája a földi port, dörgette
vagyom tán a rontás? hát ébredem
s eképpen álmodom
szem porként véttelen repkedem
már látom fény szerelmem…
mg©2003. március 18.