rian a komor ég,
harsányan reped,
fecskecsőr roppantja
a fellegeket
kökényvirág tengere áld,
tajtékzik a végtelen,
mosolylanak lelkeink,
a rét áradta éteren
szirmaid emléke hív,
telt szívvel vagyok,
az alkonynak csókja leszáll,
csak két szemed ragyog
mg©2011. április 11.