jő, mind-mind a sok kátrányos,
nadragulyaszép ölő,
gyehennaálom zsong a kasban,
sárga fogakkal vicsorgó jövő
markomban erjed gyűlölet pöröly,
haragom szögek után nyúl,
minden tagom keresztre roncsolom,
ágrólszakadt rongyként ítélek magyarul
a hátamon térdeplő borút,
hasas vitorlává hasítom,
árbocom gerincem, indulok,
zátonyaimat pokolba taszítom
még éltemben feltámadok,
szívem igaz vadaknak ereje,
egyként millió vagyok,
Nap szülte lelkeknek erdeje
a körkörös káprázat végtelen,
magába rabolja szerelmem illatát,
éber ragyogásban hívom Őt,
angyalok keresik, meglelem otthonát
együvé reszkető könnyeknek kegyelmében,
ajkadon hajnalfényt hullámzó dagály,
lelkedtől illatos bokrétád ölelem,
csókunknak pecsétjén hamvad a magány
e pillanat esztendők miriádját váltja meg,
az édenbe visszatért emberek,
miénk minden mi Istentől ered,
mi vagyunk Istenért Istenek
mg©2009. március 7.