mindenesség szent méhében álomodottan pihéllem
mennygubósan, fényesekkel közel
távoltúl a rengzetesen
magzatmagam gyengelete, mi öklöt görcsöl
félzem, sírmom óvatollva könnyejti pillalatát
halom
halom az iszonytató időt, éberedetten
hallom vasordulását rühvalló kotormányomnak
szennyvesre zápult az égvilág
eláradt a nemtovább
mg©2003. január 20.