nem hitte, pedig ő volt
a Krisztusnak fája,
ibolya illatú keresztje,
anyátlan piétája
szomjazó szív vize
önti mezőszépét,
örökségül hagyta
rendületlen létét
két szem áfonyája
áldomásod rajtunk,
halálodtól ajándékba
életkelyhet kaptunk
sír s vigad velünk,
ki eges volt, most földes,
felette nagy oltalomként
két tág karod verdes
így maradunk mindég,
itt az öröklétben,
bűntől borítottan,
rongálatlan, vétlen
mg©2020. november 12.