nyers húsom tapossák lábaim,
hidegen lépdelek sáromon,
rongybábok rágják le szárnyaim,
kutamban visszhangzik káromom
kínittas görcsei a szónak,
legyen itt mennyei rend,
s bukása az imádkozónak,
hangomban káosz a csend
félelmed tajtékos fájdalom,
távollá menekvő sós szemek,
harapnak észrevétlenül,
kóválygó kezemre bús heget
félelmed tengerlő társam most,
közellé kiömlő szemek,
ölelnek hullámjaikkal,
csókká font ajkunk már nevet
mert szeretni szorít az angyal,
a lüktető lelkiismeret,
könnyeiden tiszta szívet kapván,
lebegünk elnyúló lankáink felett
mg©2013. november 26.