szavain
élni kiszabadt,
tömlöcből
Istenné kiszakadt
kövét
örvény idő fojtja,
merül
folyó fakó foglya
lebegő
tág lélek,
merülő
szűk élet
szűkké lett
a szívbe fagyott tél,
tág éltet
az öröklét remél
álom
arany lomja,
való
kínját lopja
keze
lágy szirom csípőjén ring,
a szép reá néz,
szeme
már holdként kering
mg©2013. április 23.