akár a döfött dúlt állat,
sárban lápban lépve,
kiontott végrendeletét
vérrel véste létre
felhőbő kebleken,
lőtt seben át,
skarlát Nap áldta rá
alkonyát
tiszta lábbal némán,
a parázslót levetve,
zarándokol lelke
a kiveszett keletre
Krisztus járt előtte
nyomtalan a porban,
mint megváltott hunyta le szemeit
a disznóólban
széthulló erő,
vagy bátortól remény,
az egyik csak tékozló,
a másik fáklyafény
hagyd el a hagyottat,
nincs időnk a múltra,
most az elrontott teremtést
teremthetjük újra
bennem ne inogj,
billeg a világ pengeélen,
Istenből eredés
a bástya menedékem
vacsoracsillagosan,
Katalinos este,
meghúslott irkásznak,
Vénusz paplan leple
vágytalan szegényen,
még a szív is alig égjen,
várni a sötétben,
hogy Mihályunk ítéljen
mg©2018. június 28.