ég a régi, ég már rég
roskatag hazugban hazúgva dúlón
hömpölyög a tévely
akartalan talán métely barátom
lépvetétlen lép vetélten, kongva mordul mérgem
morzsolt puhány szitál puhán, vesesős permete
józan részeg ténfergőn gőgvet
vetetlen tájékon mindenmerre, járom
bánom, áradozás száradozásra tér
tér benten szakadván halálomba ér
álom lomja pirkadvásig
fénytől foszlón mind elvásik
gyökerekben vért lódítni bán a szív
szívem dobogj velemmel
nálámnál kedvesebben, ameddig csak bírsz
csillagokhoz vágya tétlen
csillagokért búsong télen, havas fagyott pusztán
görnyedező nyamvadt alakom, csírát imádkozó éji lélek
virrasztani gyengvén halom
tenyérim selymes prése fülimre nyugvón, hallom
csendzet csengzett, emeldűl mélyéből mélyének
Istenes magvam szentséges harangzása
nyiladozásunk örökkönös hangáldása
kormos korom reszkető haramiavágta
mind ki öl, szeretni mert fél
közibük szorulván karcos bitangom, csordult szemmel hahotáz a fagyon
félem szeretni világom, s benne azt ki él
ember vagyok, leszem-e?
régi az ég, ég már rég
mg©2002. november 24.