kígyógúzs

2012.01.24.-án íródott a Gondolatok kategóriában

kígyógúzs ájulatom hontalan hever csillagvirágos éjjelek harmathűs fövenyén, rideg magányt hord a lég, zendülő szidalmaim terméketlen káromágyán angyalharagom semmivé alél, bábot sző körém a köd, s ím álmodni ébred elnémult szemem, mi majd az át nem lényegülés utolsó hajnalán, az igaztól ölni szúr, ám valami Úr vesszejétől bolydul itt a nyáj, s abajgatja rombolásra majomseregét e rém, szirénlő félelmek éneklő tűjikkel vérpatak paszományt varrdosnak lelkemnek védtelenén, s míg Gábriel nevéből – ki angyalősöm itt – hullanak hitfilléreim, szárnyaim hívom bordéllyá lett szívem barlangjából, s repülni tárom szét márvány agg karjaim… Lucifer örök zuhanása ez, a kétkedő emberördögé, ki mert isten nem lehet, az idők haláláig elveszett

 

elesett a hírvivő, latyakba vérezte szerelmes üzenetét,
teteme körül háborús mező,
ádáz verebek rebbenik utolsó lélekzetét

s mint hirtelen kibuggyanó gyermeknyál,
úgy pattant ki a dermedt földből,
a feltámadást kankalinsípjával hirdető virágszál

mennydörgés szendereg, perdülnek fellegek, illannak tengerek…
s árváll az akác, ki lombkucsmásan győz telet,
aranyfeszület fényli át a zord eget, új angyal született

 

terméketlenné vált életem végén, új lelket küldött helyemre az Isten, hogy magát az örök ismétlésben megsokszorozván, reményt ajándékozzon a világnak, a határtalanság távlatával mosolygó gyermeki szemek jelentik a lehetőséget, mely az ember felemelkedésében való bizalomhoz ad hitet, hiszen bár ezerévek teltek, mégis majomházának szűk és nyirkos tömlöcében kénytelen senyvedni az ember, két lábon járó ördöngös vágyfolyam és bizsergő bűntudat, mely a jóvá levés létet alapító üdvös útján még egyetlen jelentékeny lépést sem tett, csak helyben csoszogott, ám voltak, akik az embertelen közösségtelenség dacára két kézzel kapaszkodtak a fénybe, ha tetszik Istenbe, szerencsétlenségükre elbuktak rendre mind, talán csak személyes üdvüket sikerült kiharcolniuk, amit én, ki halott költő vagyok, elfogadni nem tudok, mert nem fogadom el a vallást, sem az eszményt, sem a bálványt, sem az ideát, sem a pszichológiát, sem fölöttem gyakorolt földi hatalmat, sem hamis próféták jövendöléseit, sem írók s költők bárgyú szenvelgéseit, sem a nyugati kulturálatlanságot, sem az ősi keleti kultúrát, sem semmit, mi emberi természetű és nem a nagy Megrendítő, Isten erejű, égi megnyilatkozás, mely egyenest lélekmagomban nyilall, a Szívben… mert bizony tragédia az, hol a lélek teljességre vágya elfér egy bűzös húsketrecben, embernek lenni ma nem más, mint a belek mozgását figyelni, „koituszkomédiában” vonaglani, a félelemtől  ítélkezni, értelmetlenül áldozni és szenvedni, személytelennek és szellemtelennek lenni, tulajdonképpen nem lenni, azt hiszem annak, hogy Krisztust megfeszítették, a tömegek számára nem a megváltás volt az értelme, inkább csak az, hogy mi „emberek” nem ettük meg egymást azonnal, hisz Béla bátyám szerint is felfalnánk a másikat, ha kicsit jobb íze lenne az emberhúsnak, de nem esszük meg egymást, még nem, csak lélekben, a rongált lelkek rettegésükben lassan kiölik magukat és a másikat, már hallom, amint a kishitűség és a félelem kérleli keresztre feszítésemet, de a keresztre csak az mászik fel önszántából, kinek félelmei nincsenek, mert csakis a fény pártján álló félelemnélküliség szabadsága és kegyelme, az önfeláldozás… minden ki nem teljesedett ember marionett-bohóc csupán, hiszen kiben a lét nem nemesbedik önmaga korlátain túlra, vagyis nem közelít Istenhez, nem más, mint örökmozgó önismétlés, melyben a várakozás az egyetlen állandóság, ami soha nem éri el az emberfelettivé lényegülés katarzisát… ha nem égi pároddal töltöd ki életidődet, a létezés meddővé és terméketlenné válik, de mindenekfelett hazuggá, így hát, bár hazug vagyok és hazug utolsó reményem is, mégsem maradt más, mint bízni az újszülöttben, ki a lehetőség aranykulcsával kezében, minden pillanatban elérkezik, megváltó csillaga aláhull, hogy lélekpárját megtalálván, többé ne töredékesen, hanem egészként éljen, teljesülésével kitárja az ígéret földjének kapuját és szerelmének fenséges erejével újrateremtse az elveszett paradicsomot

 

mg©2008. november 26.