csillogó ködből kiköpött idegen,
bolyong a lelkek közt,
ténfereg idelenn
hol vágyódni űz a kénkezű,
körkörös szédület,
s rőt gyáván vicsorog,
oroszlán rémület
busómaszkos átok
embernek lenni,
és kegyelem,
a minden csak egyszer,
a felégő szerelem
velem vagy,
ágaim közt alszol,
Krisztus kereszt az éjben,
fényt ásít a sötét,
csókoddal
az időtelen végben
jázmin szép a lét,
a lelkek mind
sóvárak, véresek,
mint ítélő őriző
a holtak közt öllek,
s áldással
ölellek
mg©2013. május 7.