ki tört tőrt Krisztusunk szerelmes szívébe?
az ki a szent corpust keresztre beszélte
ki tört tőrt rőt Júdás háborgó lelkébe?
az ki az árulást ezüstért remélte
ki tört tőrt Mária megszakadt szívébe?
az ki a bűntelent halálra ítélte
az embertelen írástudók gyáva bűneitől terhes a történelem, az istentelenül aljas és sekély lélekből dagályló szótenger tengernyi vérré lett az idő rabszolgabilincsében… de az igazságot a gazságtól tudni kell megkülönböztetni…
mint Jézust kajafástól,
és Létet a gyűlölségtől,
az Aranykort
az arany kórban vergődő,
szűkmarkú sötéttől
fényre vágyó
törtté teremtettként
az elhazudott létben,
magánykeresztünkön
koldusként
feszítve, csüngve,
sóváran tekintünk fel
a végkék tágú Égre
ahol Isten lehet az ember,
és Ember lehet a lélek,
hol ki a majomtól származott
nem féli jajongva,
hogy semmije semmivé lett
hol arcátlan maszkunkat
felváltja az Arc,
és nem perdül még kétezer évet
a vallásosan vallástalan,
önmagunkat felperzselő harc
egy vallás van, a vállalás:
Imitatio Christi
mg©2015. augusztus 7.