és lélektávlakat kattanás,
ájult ajkak szűk présében
pokolfog csikorgás,
és semmi más
és taglóz a szerelem,
a marha mind vágóhídra jár,
dús szívünk szenesre sül,
és megyünk, ha hússá hív halál
és a vérfekete könnyekből tán
kibuggyan a fény,
a teremtő magány,
és a rejtett remény
és várok, mint Naptalan tél,
halántékom kérges,
lelkem lángja jég,
…a csillagok lehulltak rég
mg©2012. szeptember 26.