az erekben álmodón szerelmes erek könnyei szabadon kerengenek,
a szív könnyeket lüktető angyal sugalmai,
s könny gyöngy szirma sok széled szerte ott,
a messziből lélekhez érkező pillantásokon,
naparcod virágmezején s én komor arcomon
mint dermedt rezgőnyár levelek,
az egymásra várakozás vérszín ajkai szótalan összezengenek,
a szív koldus könnyei engesztelődnek így,
s a lelkek elérik egymás parttalan partjait,
a vágytalanság szomorú szerelmes pillanatán
tenyerim megértő kelyhei őrizik arcodnak hirtelen felszaladt igaz nagy hevét,
s tenyerid éltető kenete enyhíti borongó ráncaim rettentő erdejét,
hunyt szemeink távlata meztelen lélekszerelemfolyam…
de már jő a búcsú, a békétlen világzuhatag elmaró távola,
ám szívünknek gyémántkönnyein örök fényben él az emlékezés
mg©2008. július 6.