f
évekről, tegnapról
és így tovább
láttam sziluettje hetyke fodrozódását
(hogy lehet ez?
csak azon a módon, ha kedvedért mélyebbre megyek)
hallom pillantása kíváncsiságát
tapintottam olajainak aromáját
ma éreztem emlékek zakatolását
megcsókoltam az időkoncot, mit szűkmarkúan kimért
nekem
nekem, egy darab tuskónak
n
„ezres tömeg felejtő homályába merevítem
ezt az örök tusát vívó maflát”
szólt somolyogva
kezében epés mattot tartva
gondolta:
milyen szép vagyok ma
mg©2000. október 19. (a könyvben nem szereplő vers)