szív szól,
láng leng,
hív hév,
csók cseng
úgy vágytam, hogy rengjen,
ki ártó mind elódalogjon,
s a csillagokról tükrözülve,
minden visszhang
szerelmesen zengjen
gyökerestül kitéptem hát lelkem, szentem,
s görbe démonom,
istenből Istenné tágítani át
maszkom nyegle tömlöcét,
hogy véremből kínáljak bort,
szívemből utolsó vacsorát
láttalak, mint jóanyád soha,
kitárult ajtódban
lelkeddel voltál meztelen,
tenyerem altatta könnyeid,
s mint ki a tenger nagy azúrján
gyermekként végtelen,
ringtam, lebegtem tenyereden
mg©2012. április 1.