akár a bosszú amforákba gyűrt vizét a Danaidák,
enyészni s pokolra hordtam időm,
kiszáradt könnyeim kútjában köröztem,
a felvilág cukrozott bombák közt ledőlt
majd az Úr angyalt és fényt hintett felém,
adakozó kezéből kipottyant e lány,
ciklámen derűje forgószélszerű,
szeretni sarkalló talány
mindent látok, ha látlak,
szemed a Jóisten csillaga,
véremet csapdossa ostorod,
virágzó vágyaid illata
s hol iszonyú háborúk pernyéje hull,
vágyam vagy elérhetetlen közel,
szépséged megadó vértjével,
röhögő tőrök közt ölel
akár a kegyelem amforákba rejtett szent vizét,
szabadon s mennyekért hordjuk még időnk,
örvényes szerelmünk kútjában keringünk,
a pokol a szelídek lábánál ledőlt
mg©2012. december 25.