borúsra álmodott szobában,
mint játékban megfáradt rongybabák,
nyújtott lábbal, tehetetlenül ülünk
a hideg pádimentumon
s az egymásra eszmélés kölcsönös csendjében
szívláztól izzó tenyerem,
szívedtől lüktető tenyered udvarán feszül,
érintetlenül
Soha nem szerettük egymást ennyire!
leheltem szerelmünkhöz hűen
Soha!
szóltál angyalhangodon
majd lelkemhez ájultál kedvesem,
virágos gondviselőm,
ki a teljesség szeplőtelen követeként
purgáltad árnyamat, mely oly ifjan elfeketedett
s ím, a kettőnkért rikoltó kikeletfény
aranyló aurát áldozott körénk,
hogy általa Istenné tisztulván,
eggyé szerelmesedjen a lét
mg©2010. április 5.