őrjöngő Napomba döföm törött dzsidám,
gyáva hegye hűvös kegye által fakad majd a vér,
s kiömlő békéje előtt bénulttá dermed
a hitszegő bambáktól bálványozott rém,
e zsarnokként öldöklő világ
hát Téged kérlek, ki hű vagy s szeretsz még,
öntözd szét szívemnek szerelmes csermelyét
a csillagok közt várlak,
mindennek háttal,
lázongó szemem így nem ragyog,
az örök nagy égnek ím,
setéten tündöklő palástja vagyok
mg©2011. október 29.