heves húsként ténfereg a mély,
angyaltalan zajjal zörget,
kihalt szókat élni görget,
s mégis oly sekély,
hű hitét a rém akarja,
arany bálvány árny takarja,
öles kéjjel dédelgeti éj
ha világolni létre tör,
palástja Mária-irgalom,
nem pediglen holt halom,
kit kétlő én gyötör,
mert lelkét az égiség áthatja,
örök hűs forrása itatja,
s bamba báb burkából kitör
lehetsz romlón omló szolgája a végnek,
mivé mammon mámor lökhet,
ám Krisztus-csomót köthet,
gyenge ujjak görcse az Égnek,
hogy imádatod mindünk kapja,
térő szívet megölel az apja,
csillagnyian fáklyafényként égnek
mg©2017. február 8.