ködbe tűnt hegyek hűvös magaslatán járok
álomvaló fellegek bolyongó füstjén
Isten szóval ajkamon, némán
az Egy hangot kereső vándor
rémlőn rengve remegőn hullámlik alant
mákszem sok torzak ótvar maszkja zajg
s a csillám csenden felfakad a félelem
Úrakaró hittelen, ez embernevem
ébredőn nyíladom
majd napkalászt aratok szememmel
sugáros alakom mélység ormára száll
ha szeretnek, az milyen
szakállas mosolyával boldogan bicegett
néki volt Hite, a hegyre fel
virágillatos Keresztje könnyed álom vállán
s könnyben mi szép csak lehet
áldottan csüngött derűfényes állán
mg©2006. január 30.